Legyen minden tökéletes a menütől az ajándékokon át a családig! Tálaljuk a szépen megkelt, garantáltan repedésmentes bejglit, használjunk tökéletes, környezetbarát ajándékcsomagolást, adjunk egyedi, kézzel készült ajándékokat! Vagy tartozzunk az „ellentáborhoz”, akik szerint igenis finomak a bolti, éttermi ételek és sütik, állíthatunk bátran műfenyőt, és inkább pihenjünk, mint törjünk az év háziasszonya címre karácsonykor! Hogyan döntsük el, mi jó nekünk?
Az egyszerű válasz úgy hangzik, hogy tegyünk úgy, ahogyan nekünk jó. Persze, sokszor épp azt a legnehezebb megtalálni, hogy mi jó nekünk, és mi az, amit a környezetünk miatt teszünk, amit ők várnak el tőlünk. Nem is könnyű megtalálni azt a kényes egyensúlyt, ami ezt a kettőt elválasztja. Talán úgy lehetne meghatározni, hogy hol is van a határ, ha mérlegeljük, hogy mennyi előny, öröm, megelégedettség érzés származik az adott viselkedésünkből, tettünkből, és mennyi hátrány, bosszúság, nehézség. Ha többet nyerünk, mint veszítünk, akkor valószínűleg helyesen tesszük, amit teszünk. Elmondom a saját példámat.
Nálunk a karácsony elég bonyolult logisztikai feladvány, mivel egyrészt mozaikcsaládban élünk, másrészt a rokonok több száz kilométerre laknak tőlünk. Már az ünnepek előtt hetekkel megbeszéljük a volt férjemmel, a volt anyósommal – rajta keresztül figyelembe véve a miskolci rokonokat -, hogy nagyfiam a téli szünet és a karácsony mely napjait tölti náluk. Ezután egyeztetjük az én szentesi, békési, kaposvári, nagykanizsai szüleimmel, testvéreimmel, unokatestvéreimmel, hogy velük mikor tudunk találkozni, és még érdi anyósomékat sem szabad elfelejtenünk. Legtöbbször nálunk jön össze a család, mert félúton vagyunk mindenki számára, így nem ritka, hogy 8-12 embert látunk vendégül. Én szeretek főzni, sütni, kézzel készített ajándékokat adni, együtt készülődni a 9 éves lányommal, szép ajándékcsomagolásokban átadni az ajándékokat. Azt viszont mindig mérlegelem, hogy mi fér bele úgy az időmbe, hogy én is tudjak a családdal is lenni, pihenni, feltöltődni. Így például lemondtam a töltött káposzta és a bejgli készítésről, nem díszítjük egyenként a mézeskalácsokat, nem készítek panírozott, rántott ételeket és ha kevés időm marad, akkor csak a kisgyerekek ajándékait csomagolom papírba, a többiekét csak ajándéktasakba rejtem (lehetőleg nem újakba, hanem előző évekről teszem őket félre). A kislányommal barkácsolt ajándékok nagyon változatosak. Mindig olyat készítünk, amire épp időnk és persze kedvünk van. Így tudom azt megélni, hogy bizonyos szokások, hagyományok, amik a szívemnek fontosak és nekem hozzátartoznak az ünnepekhez, megmaradjanak, de ne vállaljam, fárasszam túl magamat. Azt tudom, hogy nem lenne számomra tökéletes a karácsony, ha nem mi sütnénk a mézeskalácsot, vagy ha szállodában töltenénk a Szentestét, vagy ha valami apróságot nem adnánk a nagyszülőknek, amit együtt készítettünk a gyerekekkel. Ezeket nem tudnám elengedni. Fontos viszont, hogy ez az ÉN történetem, az ÉN karácsonyom. Mindenki maga kell, hogy rátaláljon arra, mi teszi őt boldoggá és elégedetté az ünnepekkor vagy akár az év bármely más napján.
Természetesen fontos, hogy a környezetünk, a család is elfogadja, támogasson bennünket az elképzelésünkben. Sokkal nehezebb dolgunk van, ha az anyós fejcsóválva ül le a rántott ponty és töltöttkáposzta nélküli asztalhoz, vagy ha a sógornőnk gyönyörűen, egyedileg, kézzel becsomagolt ajándékokkal „villog” a mi újrahasznosított ajándéktasakjaink mellett. De ezen is segíthet, mint sok minden máson, az önismeret és a kommunikáció.
Önismeret alatt itt arra térnék csak ki, hogy mi történik, ha túlzottan tökéletességre törekvők vagyunk ill. előnyben részesítjük mások örömét a sajátunknál. Mindkettő akkor hatalmasodhat el rajtunk, ha gyerekkorban azt tanultuk meg, hogy akkor kaphatunk szeretetet, elismerést a szüleinktől vagy másoktól, ha ezeknek az elvárásoknak megfelelünk. Mi is történik ilyenkor:
Mikor tökéletességre törekszünk, akkor tudunk jól teljesíteni a munkában, a gyereknevelésben, egy versenyen, állásinterjún. De ha túlzásba esünk, akkor nem találjuk azt az egyensúlyt, hogy meddig szabad jó teljesítményre törekednünk, és hol kell megállnunk, hogy ne okozzunk túl nagy stresszt magunknak. Türelmetlenek, feszültek, idegesek lehetnünk, és ez testi tüneteket, betegségeket is okozhat. A túlzottan tökéletességre törekvő ember saját magának teszi egyre feljebb a lécet, és hiába dicséri a környezete, ő nem hallja ezt meg.
Aki gyerekkorában akkor kapott szeretetet, elismerést, ha – sokszor saját igényeit, érzéseit a másik alá rendelve – örömet szerzett másoknak, akkor ő felnőttként is hajlamos mások érdekeit a magáé elé helyezni. Azt is gondolhatja sokszor, hogy ha ő megenged magának valami szórakozást, akkor annak meglesz a „böjtje”. Egy bizonyos szintig jó, ha másoknak szeretnénk örömet okozni, de csak addig szabad a saját érdekeinket háttérbe szorítani, míg nem sérül ettől a személyiségünk és nem nyomjuk el saját érzéseinket, igényeinket.
Ezekről az ún. előírásokról, mint a „légy tökéletes” és a „szerezz örömet másoknak”. Az előírások megléte a személyiségünkben egy egyszerű teszttel felmérhető, amelyet szívesen megosztok veled, ha érdeklődsz emailben: szilvia@csaladiproblemak.hu
Ha felismerjük, hogy az itt leírt mozgatórugóink csak gyerekkori stratégiáink arra, hogy szeretetet, elismerést szerezzünk, és rájövünk, hogy felnőttként van más választásunk, más lehetőségünk arra, hogy kiegyensúlyozottak, boldogok legyünk, akkor meg tudjuk változtatni tudatosan a régi, ártalmas szokásainkat.
A kommunikáció pedig azért fontos, hogy megbeszéljük a „játékszabályokat” a családdal, hogy megegyezésre jussunk a vitás kérdésekben, hogy tudjuk érvényesíteni saját elképzeléseinket és nemet mondani, mikor szükséges. Mindezekre kiváló eszköz az ún. erőszakmentes kommunikáció (EMK), amelyet bármikor meg tudsz tanulni otthon, online, kommunikációs tréningemmel. Most december 31-ig 50% kedvezménnyel éred el mind a 3 tanfolyami csomagot, így akár 9990 Ft-ot is spórolhatsz! A kuponkódot a bejegyzés alján találod.
Az EMK 4 alappillérével segíti a helyes kommunikációt:
- tény: ítélkezésmentes megállapítás megfogalmazása
- érzés: saját érzésünk, majd partnerünk érzésének felismerése
- szükséglet: saját, ill. partnerünk szükségleteinek beazonosítása
- kérés: megcselekedhető, konkrét kérés megfogalmazása
Ha például meglátjuk a kedves mama rosszalló tekintetét, mert hagymakrémlevest készítettünk orjaleves helyett, akkor így gondolhatjuk végig az EMK 4 lépését:
- Azt látom, hogy anyósom súg valamit apósom fülébe, és csóválja a fejét, mikor leülünk a leveshez. (azt nem hallom, hogy mit mond, hogy a levest szidja-e egyáltalán, tehát az nem tény)
- Frusztrációt, dühöt és némi szégyent érzek.
- Elismerésre, harmóniára, kedvességre vágyom.
- Megkérem anyósomat, hogy ha szüksége van valamire, ami nincs az asztalon, vagy ha nem ízlik egy étel, mondja bátran nekem, hogy segíthessek rajta vagy legközelebb megbeszélhessük előre a karácsonyi menüt, amiben szívesen veszem a segítségét, hiszen én úgysem tudok és nem is szeretek olyan orjalevest készíteni, mint ő.
Természetesen nem csak karácsonykor érdemes mérlegelni, megvizsgálni, mik a mi szükségleteink, és mit csinálunk csak azért, hogy másoknak megfeleljünk. Gondoljunk csak a Szilveszterre vagy Újév napjára! Ilyenkor „kötelező” bulizni, inni, tűzijátékot venni, malacot és lencsét enni. De mi van, ha én nem szeretem az alkoholt, ha megijedek a tűzijátéktól, ha inkább otthon sorozatmaratont néznék és lencse helyett a karácsonyi bejgli maradékát majszolnám? Elárulom: SEMMI. Gondoljuk tehát végig, mit szeretünk szívből, mi esik jól igazán és beszéljünk erről nyíltan, őszintén, erőszakmentesen családtagjainkkal, barátainkkal! Én segítségképp 50% kedvezményt ajánlok fel év végéig online kommunikációs tréning csomagjaimra. Használd ezt a kódot: Empatia50_Karacsony
Kellemes ünnepeket, boldog új évet és önismeretben gazdag, tudatos évtizedet kívánok mindenkinek!
Varga Szilvia Edit
Mediátor, coach, erőszakmentes kommunikáció szakértő
