Haragszom! Dühös vagyok! Fel vagyok háborodva! De mi húzódik a haragunk mögött? Miért vagyunk olyan gyakran dühösek? Ha megkérünk valakit, mondjon 3 negatív érzést, a harag biztos egyike lesz a háromnak. Pedig a düh mögött mindig van egy elsődleges érzés, ami az igazi gyökere a haragunknak. Ezt kell megtalálnunk, hogy elengedhessük a dühünket.
A harag rengeteg energiával bír, olyannyira, hogy akár még felvillanyozva is érezhetjük magunkat ilyenkor. Hányszor mondjuk azt, hogy “egy jót vitatkoztunk”?! Sokszor azért haragszunk, mert nem kapunk elég elismerést. Ilyenkor a dühünk vitatkozásra sarkall, csak azért akár, hogy legalább negatív érzéseket átéljünk, legalább így kapjunk figyelmet, ha már pozitívat nem kapunk. Hiszen a semminél, az apátiánál a negatív visszajelzés is jobb.
Sokszor mi magunk (is) vagyunk felelősek azért, mert nem kapunk őszinte elismerést a másiktól. Gondoljatok arra, amikor hétvégén kitakarítjátok a lakást, főztök, foglalkoztok a gyerekekkel, és arra vágytok, vártok, hogy a párotok ezt észrevegye, elismerje, és segítsen magától vagy megajándékozzon titeket valamivel, vagy megdicsérjen, átöleljen, megszeretgessen. De legtöbbször mi történik: semmi. Vagy legalábbis AKKOR, amikor TI szeretnétek, akkor semmi. Ezért idegesek lesztek, duzzogtok, ennek hangot is adtok, piszkáljátok a párotokat, amiért nem segít vagy nem jól segít. Ezáltal ő még kevésbé dicsér meg titeket, sőt, inkább összevesztek. Minden, amit valaki mástól akarunk és követelünk, a másik személyben nyomásként jelenik meg, ezért tudattalanul ellen fog állni. Még ha ki is erőltetjük az elismerést, elégedetlenek leszünk. Az erőltetett dicséret pedig nem felel meg nekünk, emiatt elégedetlenek, dühösek leszünk.
Ha önfeláldozásként élitek meg a házimunkát, munkát, a gyereknevelést vagy bármi mást, és az az elvárásotok, hogy ezt valaki észrevegye, észre KELL vennie és el KELL ismernie, akkor könnyedén csalódhattok, ha nem annyi és olyan dicséretet kaptok, mint vártátok, és emiatt dühösek lesztek. Az erőszakmentes kommunikáció is azt vallja, hogy hiába kommunikálunk erőszakmentesen, ha elvárásaink vannak és követelésként éli meg a partnerünk a kérésünket.
Beszéljétek meg erőszakmentes kommunikációval, ki mire vágyik, ki mit hajlandó tenni ezért és mit kér cserébe, minek örül, milyen típusú elismerésnek. Mik a fő lépései az erőszakmentes kommunikációnak?
- a feltételezés- és ítélkezésmentes ténymegállapítás: amikor csak azt vesszük figyelembe, amit ténylegesen látunk, hallunk, minden előítélet, általánosítás, múltból vett tapasztalat, kritika és jövőbe látó becslés nélkül.
- az érzéseink megállapítása és kifejezése: olyan módon, hogy saját érzéseinket el tudjuk választani mások érzéseitől, viselkedésétől, cselekedeteitől, és ténylegesen érzéseket fogalmazunk meg, nem pedig gondolatokat, cselekedeteket.
- az igazi szükségleteink, igényeink kifejezése: mint például a béke, harmónia, szeretet, együttműködés, elismerés, támogatás, pihenés.
- a mások által megcselekedhető, teljesíthető, egyértelmű, világos kérésünk megfogalmazása.
Így eljuthattok oda, hogy a másikért tett erőfeszítéseiteket nagylelkűen, szeretetből teszitek, és erre szeretetteljes visszajelzést, elismerést ÉS együttműködést, segítséget fogtok kapni, eljutva akár az intimitásig. Az intimitás – azaz az érzések és önmagam őszinte kinyilatkoztatása a másik felé és a másik általi teljes elfogadás -amiatt is fontos, mert a harag egyik forrása a viszonzatlan szeretet. Persze, fontos, hogy észrevegyük, hogy a párunk szeretetet ad nekünk. Ehhez ismernünk kell, hogy mi mire vágyunk, és ezt vele is tudatnunk kell. Van, aki a szavakat, van, aki az érintést, mások az együtt töltött időt, az ajándékokat vagy épp a szívességeket részesítik előnyben. Ezt fontos átbeszélnünk a párunkkal, és kölcsönösen odafigyelnünk egymás igényeire.
Az emberek gyakran fojtják el a haragjukat, pedig az elfojtott harag így is bennünk marad, hiába nem vesszük tudomásul. A harcművészetet gyakorlók például a haragra az ellenfél kezébe adott fegyverként tekintenek, mivel az gyengeséget és sebezhetőséget jelent. Ha nem oldjuk fel, az káros következményekkel járhat, akár fizikai betegségekhez is vezethet, de lelkünket is megbetegítheti, hisz a tartós harag pl. depresszióként is megnyilvánulhat.
Használhatjuk a haragot építően is, ha már felismertük. Sarkallhat motivációként is a tanulásra, fejlődésre, akár egyedül, pl. önismereti tanulás formájában, ahol tudatosságunkat fejleszthetjük vagy párunkkal együtt, akivel párkapcsolati fejlesztő programokon is részt vehetünk, hogy megoldjuk a vitáinkat, elengedjük a haragunkat.
Ne hagyjuk, hogy a harag felemésszen bennünket, fogadjuk el, hogy dühösek vagyunk. Derítsük ki, mi okozza ezt – az erőszakmentes kommunikáció szerint mindig húzódik egy be nem teljesített szükséglet a harag és a kritika mögött. Ha rájöttünk, minket mi dühít fel, és mi az a szükséglet, ami ha teljesítésre kerülne, akkor el is illanna a haragunk, akkor tegyünk a szükségletünk kielégítéséért. Így átélhetjük a megkönnyebbülést, a fejlődés, a változás lehetőségét.
Ha támogató közösségre vágytok, ha más negatív érzések leküzdésében, feldolgozásában szeretnétek segítséget kapni, csatlakozzatok NŐknek, Anyukáknak, Lányoknak létrehozott zárt csoportomhoz és olvassátok minden nap gyakorlati tanácsaimat, kezdeményezzetek beszélgetést, kérdezzetek!
Varga Szilvia Edit
Mediátor, életvezetési tanácsadó, kommunikációs szakértő
Ha nem szeretnél lemaradni eseményeimről, tanácsaimról, kövesd oldalamat: https://www.facebook.com/harmonikuskapcsolatok
Itt várlak zárt NŐi csoportomban: https://www.facebook.com/groups/mindigno
