A népmesékben oly sokat idézett mondatot idézném, miszerint „Jótett helyébe jót várj!” – azaz ha én kedves, elfogadó, megértő vagyok, akkor nagy eséllyel mások is így tesznek majd. Természetesen, ez nem garantálható, de csak saját cselekedeteimre lehetek közvetlen hatással, a másik viselkedésének, hozzáállásának változásában, javulásában csak REMÉNYkedhetek.

Attól sajnos nem fog senki empátiával fordulni felém, ha a helyzet vagy akár a másik fél ismerete nélkül ítélkezek, szitkozódok, becsmérelek. Mégis most a járvány második hullámában egyre inkább látható, olvasható, hogy sokaknak fogy a türelme, a kitartása, a kedvessége, a segítőkészsége.

• Kölyökkutyákról posztolónak írják, hogy felelőtlen, mert nem ivartalanít – majd kiderül, hogy ő csak találta a kölyköket.
• Egy magazin cikkben ejtett vesszőhibáért már analfabétának titulálják a másikat.
• Ha árokba hajtott autót fotóz valaki, már azonnal elvennék a jogsiját – miközben nem tudják, mi okozta a balesetet (átszaladó kutya, defekt, egy másik autós).
• Ha maszkot hord, hiszékenynek, gyávának címkézik. Ha nem hord, akkor szívtelennek, önzőnek, felelőtlennek.

Sokszor ezekkel az ítéletekkel saját fájdalmukat, félelmeiket, szorongásaikat, hibáikat rejtik el és vetítik ki másokra. Így addig sem kell magukkal, saját hiányosságaikkal, problémáikkal foglalkozniuk.

Pedig, ha mindannyian tudatosan, önismerettel élnénk az életünket, megtalálnánk saját stabilitásunkat, akkor nem vetítenénk a problémáinkat, rossz érzéseinket másokra, ill. nem másokat hibáztatnánk konfliktusaink miatt.

Ennél talán még egyszerűbb és gyorsabb eredménnyel járó megoldás, ha megtanuljuk a helyes kommunikációt. A számomra legkedvesebb és általam is oktatott módszer az empatikus, együttműködő vagy más néven erőszakmentes kommunikáció.

 Az erőszakmentes kommunikáció 4 lépésre épül:

1.  a feltételezés- és ítélkezésmentes ténymegállapításra: amikor csak azt vesszük figyelembe, amit ténylegesen látunk, hallunk, minden előítélet, általánosítás, múltból vett tapasztalat, kritika és jövőbe látó becslés nélkül.
2. az érzéseink megállapítására és megélésére: olyan módon, hogy saját érzéseinket el tudjuk választani mások érzéseitől, viselkedésétől, cselekedeteitől, és ténylegesen érzéseket fogalmazunk meg, nem pedig gondolatokat, cselekedeteket.
3. az igazi szükségleteink, igényeink kifejezésére: mint például a béke, harmónia, szeretet, együttműködés, elismerés, támogatás, pihenés.
4. a mások által megcselekedhető, teljesíthető, egyértelmű, világos kérésünk megfogalmazására.

+1 ÉS fel tudjuk ismerni vagy legalább kíváncsiak leszünk a másik érzéseire és igényeire, így adunk neki megértést, EMPÁTIÁT, kerülünk összhangba vele és fejezzük ki felé a szeretetünket, elismerésünket, elfogadásunkat.

Sokszor elegendő a kíváncsiság és az elfogadás ahhoz, hogy helyrehozzunk, megtartsunk egy (pár)kapcsolatot. Hogy szeretnénk megérteni, mi van a háttérben, mi a teljes kép, mik a TÉNYEK, és elfogadjuk, hogy másoknak más véleménye, viselkedése, érzései lehetnek, mint nekünk. Nem kell, hogy egyetértsünk a másik, tőlünk eltérő véleményével és viselkedésével. Nem kell azonosulnunk vele. Ezt nem jelenti az elfogadás. Mindössze annyit jelent, hogy nem ítéljük el, nem kritizáljuk amiatt, hogy ő másként él, érez, gondolkodik. 

 Kívánok mindenkinek elfogadással, megértéssel, EMPÁTIÁval teli adventi készülődést és békés ünnepeket! Ha pedig úgy érzed, szükséged van segítségre empatikusságod visszanyerésében, fejlesztésében, nézd meg online elvégezhető empatikus kommunikáció tanfolyamaimat és tanuld meg a módszert még karácsony előtt!

Varga Szilvia Edit

Mediátor, önismereti coach, empatikus kommunikáció szakértő