Dan Millman írta ezeket a sorokat, aki sikeres sport karrierje után azzal kezdett foglalkozni, hogyan lehet a bennünk rejlő lehetőségeket, tehetséget kibontakoztatni úgy, hogy magunkra és a társadalomra is pozitív hatást gyakoroljunk ezáltal.
Ha tudunk nemet mondani, akkor tiszteljük magunkat. Saját magunk tisztelete azt is jelenti, hogy fel tudjuk ismerni a szükségleteinket és az azokhoz kapcsolódó érzéseinket. Azaz tudunk empatikusak, együttérzőek lenni magunkkal, és csak így tudunk együttműködőek lenni másokkal is, így fejlesztjük érzelmi intelligenciánkat és leszünk képesek mások érzéseit, szükségleteit is megfigyelni.
Tulajdonképpen ez az ún. együttműködő vagy eredeti nevén erőszakmentes kommunikáció. Ezt a kommunikációs technikát eredetileg arra fejlesztette ki Marshall Rosenberg, hogy az Egyesült Államokban támogassa az afro-amerikai gyerekek és a fehér gyerekek együttműködését, az előítéletek leküzdését. Innen ered az elnevezés is (non-violent communication, azaz): erőszakmentes kommunikáció, hiszen akkoriban nem volt ritka, hogy a gyerekek közti ellentétek tettlegességig fajultak. A technika viszont nem elsősorban a tettlegesség, verekedés kezelésére, megelőzésére szolgál, hanem gyakorlatilag bármilyen konfliktus együttműködő ÉS mindeközben önérvényesítő megoldására.
A módszer 4 egyszerű – vagy inkább egyszerűnek tűnő – lépésre épül, melyek a következők:
- MEGFIGYELÉS: Kezdjük a beszélgetést egy ítélkezés-, kritika-, feltételezésmentes megállapítással. Nézzétek úgy az adott helyzetet, mintha fényképet készítenétek róla – esetleg videófelvételt -, és csak azt vehetitek figyelembe tényként, amit a felvételen láttok vagy hallotok. Semmi mást! Sem az előzményeket, sem a lehetséges következményeket. Ez segít kiküszöbölni azt, hogy korábbi (negatív) élményeink alapján tegyünk becsléseket, feltételezéseket ill. előítéleteink alapján nézzünk egy helyzetre. Miért szükséges, kérdezhetnétek, hogy ne legyenek előzetes feltevéseink egy adott helyzetre vonatkozóan? Elég, ha csak arra gondoltok, hogy épp a feltételezés – miszerint eddig a beszélgetőtársunk hasonló helyzetben általában így viselkedett, akkor most is így fog – teszi lehetetlenné, hogy higgyünk a változásban és lehetőséget adjunk arra a másiknak, hogy másképp viselkedjen. Ráadásul a „legjobb védekezés a támadás” elvén alapulva, ha mi támadunk, a másik visszatámad és megoldás helyett egy ördögi körbe, akár játszmába kerülünk bele.
Ha pedig a nemet mondás szempontjából akarjuk vizsgálni a tényszerűség fontosságát, akkor könnyen beláthatjuk, hányszor vezet félreértéshez az, hogy valaki csak sóhajt egyet vagy elejt egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy mennyi feladata van, mi pedig azonnal azt feltételezzük, hogy ez azt jelenti, hogy tőlünk várja a feladat elvégzését, a segítséget. Esetleg még rosszallást is érzünk a megjegyzés sóhaj mögött magunk felé amiatt, hogy lusták, lassúak, esetleg érzéketlenek vagyunk, nem segítünk eleget. Ha ilyenkor megkérdeznénk, mi a másik kérése, szándéka, bizony sokszor kiderülne, hogy nem is vár tőlünk semmit, vagy nem azt és annyit, amit mi gondoltunk.
- ÉRZÉS: Fejezzük ki saját érzésünket a helyzet kapcsán, a másik bírálata, hibáztatása nélkül. Majd kérdezzünk rá partnerünk érzéseire. Legyünk rá őszintén kíváncsiak és fogadjuk el, amit érez és amit mi érzünk. Sokszor nehéz felismernünk, hogy pontosan mit érzünk: néhány olyan tipikus válasz jut eszünkbe, ha megkérdezik tőlünk, hogy vagyunk, mint „jól, rosszul, fáradtan, dühösen”. Pedig ennél ezerszer többféle érzésünk van. Ha nem kapunk elég elismerést a főnöktől, lehetünk dühösek, de csalódottak, frusztráltak, szomorúak, tehetetlenek, zavarodottak is. Ha nem tudunk elég időt együtt tölteni a párunkkal, szintén lehetünk dühösek, de mellette érezhetünk még csalódottságot, magányosságot, kilátástalanságot, szomorúságot, aggodalmat, csüggedtséget… Sokszor követjük el azt a hibát, hogy nem az érzésünket fogalmazzuk meg egy helyzet kapcsán, hanem gondolatot, tapasztalatot, viselkedést. „Úgy érzem, hogy a munkád fontosabb, mint én.” „Úgy érzem, te sose figyelsz rám.” „Úgy érzem, mintha nem becsülnéd a munkámat.” Gondoljatok csak bele, hogy volt-e egyértelműen beazonosítható, megfogalmazott érzés ezekben a mondatokban? A rövid válasz az, hogy NEM, nem volt. Nem tudtuk meg, hogy örülök vagy épp szomorkodom amiatt, hogy nem figyel rám a másik. Ha a párom munkáját fontosabbnak látom magamnál, akkor emiatt dühös, csalódott, szomorú vagy épp megkönnyebbült vagyok?
És miért fontos mindez, ha épp nemet mondanék valamire igen helyett? Többek közt azért, hogy el tudjuk dönteni, mit is érzünk, mikor épp igent vagy nemet mondunk. Akkor és amiatt érzünk majd negatív érzéseket, mert igent mondunk vagy épp akkor, ha nemet mondunk? Ráadásul így jövünk majd rá arra is, hogy mi az igazi gyökere a rossz érzéseinknek: valóban a felénk irányuló kérés vagy esetleg egy ezzel megidézett régi, akár gyerekkori emlék, ami negatív érzéseket kelt bennünk?
- SZÜKSÉGLET: Fejezzük ki saját szükségletünket a helyzet kapcsán, majd kérdezzünk rá partnerünk szükségleteire. Fejtsük meg, mi az, ami igazán fontos számunkra és az ő számára? Sok esetben azért nem tudunk egy helyzetet megoldani, mert nem is azonosítjuk be, mi lenne a cél, mi az, amit el szeretnénk érni? Milyen igényünk fog teljesülni, ha sikerül megegyeznünk vagy épp mi sérül, amennyiben nem jutunk megállapodásra: biztonság, pihenés, támogatás, szeretet, elfogadás, nyugalom…? Figyeljétek meg, hogy milyen helyzetekben vagytok hajlamosak a kritikára, hogyan kritizáljátok a másikat ill. ti milyen kritikákat hallotok, kaptok? Biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok találni azokat a szükségleteket, amik a kritikák mögött rejlenek. Ha maradunk az előző példánknál, ahol azt mondjuk, hogy: „Úgy érzem, mintha nem becsülnéd a munkámat.” – akkor mi lehet az én szükségletem, mit hiányolok? Például az elismerést, a dicséretet, a figyelmet, a megbecsülést. Ezek az én szükségleteim. A másik példát nézve, ahol úgy érezzük, a párunk munkája fontosabb, mint mi, akár végiggondolhatjuk az ő igényeit, melyek lehetnek: anyagi biztonság, a családja biztonsága, az elismerés, a pihenés, az otthoni nyugalom, a siker… Tehát nem biztos, hogy az az ő szükséglete, hogy távol legyen a családjától és elhanyagoljon minket!
Ha be tudjuk azonosítani a szükségleteinket, akkor megtaláljuk a helyes döntést: igent vagy nemet érdemes mondanunk. Mikor teljesül több igényünk, vágyunk, elképzelésünk?
- KÉRÉS: Fogalmazzunk meg egy konkrét, teljesíthető, egyértelmű kérést a másik felé, és kérdezzünk rá, ő mit kér tőlünk, ő hogyan szeretné rendezni, megoldani a helyzetet? Legyünk minél egyértelműbbek és pontosabbak, amikor mi kérünk. Ha pedig a másik kér tőlünk, akkor derítsük ki minél alaposabban, hogy pontosan mit kér, mi a célja, szükséglete? Így elkerülhetjük a félreértéseket és csalódottságot. Ha felmerül, hogy esetleg nemet kellene mondanunk egy adott helyzetben, akkor is hasznos, ha kiderítjük először, mit is szeretne pontosan a másik. Lehet, hogy többet feltételezünk a kérése mögött, mint amire ő valójában vágyik.
Ha rendszeresen gyakoroljátok a lépéseket, nemcsak fejlesztitek az érzelmi intelligenciátokat, hanem képesek lesztek beazonosítani a saját szükségleteiteket is, emellett mások érzéseit és szükségleteit is meg tudjátok majd figyelni. Könnyebben fogtok tényszerű megfigyeléseket és egyértelmű kéréseket megfogalmazni. Ez egyrészt segít abban, hogy szükség esetén nemet mondjatok, de abban is, hogy bármely nézeteltérést, konfliktust együttműködően, de nem meghunyászkodóan megoldjatok.
Ha mindez egyszerre túl nagy falatnak hangzik, akkor kezdetnek akár elegendő a kíváncsiság és a nyitottság az újra, a tanulásra, a változásra. Arra, hogy az érzéseiteket és szükségleteiteket elkezdjétek tudatosan vizsgálni, megfigyelni. De a legfontosabb, hogy sose csüggedjetek, ha nem sikerül jól kommunikálnotok vagy épp nemet mondanotok, mert ez a képesség fejleszthető.
Ha szeretnétek megtanulni a módszert, akkor válasszatok online tanfolyamaim közül, melyekkel saját tempótokban, saját otthonotokban, önállóan sajátíthatjátok el az EMKt. A tanfolyam videós- és hanganyagokból, gyakorlati munkafüzetekből áll és önismereti hátteret is ad.
Sok sikert, jó tanulást kívánok!
Varga Szilvia Edit
családi mediátor, coach és empatikus kommunikáció szakértő
Ha nőként úgy érzed, magabiztosságra, támogatásra van szükséged, csatlakozz INGYENES Facebook csoportomhoz: bit.ly/mindigno