Mit tehetünk, hogy a gyerekünk olyan tájékoztatást kapjon, ami jó neki?

Először is mutassunk példát már egész kicsi kortól. Sokan gondolják úgy, hogy ha a gyerek megkapja a kellő gondoskodást, szeretetet a szüleitől, akkor az már épp elég ahhoz, hogy egészséges felnőtté váljon, aki egészséges párkapcsolatot tud létesíteni. De ez sajnos kevés. Ha a gyerek nem tapasztalja meg, hogy a szülők harmóniában állnak párjuk és saját maguk szexualitásával, az intimitás megélésével és kifejezésével, akkor ők sem tudják majd, hogyan álljanak ezekhez a kérdésekhez. Egyszerűen lefordítva, ha a szülők között nincs érintés, ölelés, akár még finom célozgatások, simogatások is, a gyerek nem tapasztalja meg, hogy egy párkapcsolatban hogyan éljük meg az intimitást.

Ha még emellett leginkább a tiltásokról, a veszélyekről, a rossz tapasztalatokról beszélnek otthon, akkor a tini nem tud felszabadult, örömet adó és azt befogadni is képes partner lenni. Szorongással, szégyenérzettel fogja eltölteni már a téma is, nemhogy maga a szex. Persze az fontos, hogy a gyerek ne legyen tanúja saját szülei szexuális életének, de ugyanennyire fontos, hogy halljon a gyerek pozitívumokat is, hogy kialakíthasson pozitív képet a szexualitásról.

 hogy tapasztalja meg, hogy ha vannak otthon bajok az intimitás terén, ezeken a szülők egymás (meg)bántása nélkül igyekeznek úrrá lenni, megbeszélni a konfliktust, és megegyezésre jutni.

Hogyan és mikor világosítsuk fel a gyerekeket?

A nemiséggel, a szexszel kapcsolatos témákról a legtöbb tini felnőttek előtt nem szívesen beszél. Különösen akkor jellemző ez, ha a szülők saját maguk is feszengenek a témától, ill. nehezen élik meg az intimitást párjukkal. Ha a szülő már attól zavarba jött, hogy óvodás gyermeke az oviból hazajövet azt mesélte, hogy a „fiúknak kukijuk van, a lányoknak puncijuk”, és még el is meséli, hogy ezt hogy derítette ki az oviban, akkor várhatóan nem vagy nagyon nehezen tudja majd rávenni magát arra, hogy felvilágosítsa a gyermekét. Ekkor valószínűleg haszontalan és kényelmetlen lesz az a bizonyos „nagy beszélgetés” – zárójelben itt jegyezném meg, hogy nem is egy nagy beszélgetés kellene, ennél fontosabb, hogy a gyerek érezze, bármikor bármit kérdezhet félelem és szégyenérzet nélkül.

Nem elegendő tehát, ha egyszer leülünk beszélni a gyerekkel a méhecskékről és virágokról, már egészen pici, akár óvodás kortól éreznie kell a gyereknek, hogy nyitottak vagyunk a kérdéseire, és támogatjuk a kíváncsiságát.

Ha a szülő úgy érzi, nem tudja ezt megadni a gyermeknek, már azzal óriási lépést tesz, ha ezt felismerve más eszközöket keres. Segíthet egy olyan felnőtt, akiben mind a szülő, mind a gyerek megbízik. Egy nagynéni, nagybácsi, felnőtt barát, esetleg nagyobb korkülönbség esetén akár nagyobb testvér, akihez a kényes kérdéseivel bátran fordulhat.

Idén nyáron én is szervezek 11-13 éves tinilányoknak szóló tábort, ahol olyan témákat érintünk, mint:
– társas kapcsolatok
– önismeret, lelki- és érzelmi változások
– testkép és testi változások
– szülőkkel való kommunikáció
– online tér, TikTok, Insta, YouTube-erek, influenszerek világa és hatásuk életü(n)kre

Nagyszerű könyveket is lehet már a témában találni, ill. erre szakosodott honlapokat, mint amilyen a Yelon oldala és applikációja, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gondozásában.

Ha magáról a szexről nem tud a szülő könnyedén beszélgetni, akkor is sok mindent tehet a gyermek egészséges szexuális fejlődéséért.

1. Fontos megóvni őt a korának, érettségének nem megfelelő tartalmak káros hatásaitól.
   Erre már számos nagyszerű szűrőprogramot és applikációt találhatunk.
   Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) oldala  Így adj táblagépet a gyereked kezébe 
2. Ha a gyerek olyasmit tapasztal, ami zavarja vagy zavarba hozza őt, kell legyen egy felnőtt, akinek elmondhatja ezt. Magyarázat nélkül ezek a helyzetek a gyerekben félelmet és félreértéseket kelthetnek.
3. Figyeljünk arra, hogy a sok szexuális inger mellett a gyerek meg tudjon mindaddig gyerek maradni, amíg éretlen a szexre. Ne akarjon csak a haverok vagy a TV-ben látottak miatt túl hamar nővé vagy férfivá válni.
4. Persze a kamaszkori fizikai változásokat nem időzíthetjük, de ha ezeket ő kellemetlenül éli meg, segítsünk neki. Pl. ha a serdülő lányunk melltartót szeretne viselni a tornaórán, akkor vegyünk neki. Ha a kiskamasz fiunk bővebb alsónadrágot vagy pizsamát szeretne, hogy elrejthesse a reggeli spontán erekcióját, akkor ezt fogadjuk el. Ha észrevesszük az ágyneműn/pizsamán a fiunk spontán (vagy nem spontán) magömlését, ne szégyenítsük meg, hisz ez természetes velejárója a férfivá érésének.
5. Lányoknál nagy teher tud lenni az első menstruáció, különösen, ha nem otthon éli át a gyermek. Már 10-11 éves kortól készítsük fel erre kislányunkat, és az iskolába is vigyen mindig magával egy tisztasági betétet. Ha a suliban jön meg az első vérzése, tudassuk vele, hogy nyugodtan hívjon fel minket, és jöjjön haza, jelentsen beteget.
6. Ha a gyerek eddig gond nélkül fürdött a jelenlétünkben vagy együtt a kistestvérével, de egyszer csak már kellemetlennek érzi ezt, akkor ezt fogadjuk el.
7. Ha a gyermeket szexuális zaklatás éri, vagy „csak” szexuális vágyat ébreszt valakiben, akkor első lépésként hallgassuk meg, ne hibáztassuk és higgyünk neki. Ezt kell intézkedéseknek követniük az eset súlyosságától függően. 
8. A szülő feladata, hogy egy gyerek ismerje a higiénia jelentőségét,
9. ill. el tudja kerülni a nem kívánt terhességet, ismerje a nemi úton terjedő betegségeket és azok kivédésének módszereit.

A szülők mellett támogatást adhat az iskola is a felvilágosításban. Minden iskolában tartanak felvilágosító órákat, de a legtöbb helyen még mindig csak addig jutnak el, hogy végigveszik a férfi és női nemi jellegeket, és azok biológiai működését. A szexhez, intimitáshoz kapcsolódó érzelmi, lelki kérdéseket, vívódásokat, amik a kamasz fejekben kavarognak, általában már nincs mód és idő megbeszélni. Persze erre is találunk ellenpéldákat, és közösségi törekvéseket. Az MFM projekt például arra vállalkozott, hogy szemléletes, ugyanakkor élményszerű „show”-ban avassa be a gyerekeket a test rejtelmeibe. Iskoláknak, de iskolán kívüli csoportoknak is szerveznek felvilágosító foglalkozásokat.  

Szintén mind iskolai csoportoknak, mind családoknak érdemes ellátogatniuk a Csodák Palotájába, ahol a Születés világa attrakció végigkíséri a látogatókat a megtermékenyítéstől a születésig, egy interaktív kiállítás segítségével.

A legfontosabb tehát, hogy maga a szülő ne kezelje tabuként a tini gyermeke kérdéseit, felnövekedését, kíváncsiságát, s ő maga is kérjen segítséget, ha szükségét érzi ahhoz, hogy gyermekének ő is segíteni tudjon.

Várom a tiniket a táborba és kívánom, hogy otthon minél tudatosabban dolgozzák fel a családok e témákat!

Varga Szilvia Edit
mediátor, coach, erőszakmentes kommunikáció szakértő