A félelem a túlélés eszköze vagy épp a legnagyobb ellenségünk?
Az utóbbi néhány hónap és a jelenlegi időszak is átitatódott a félelem érzésével. Ki jobban, ki kevésbé, de mindannyian féltünk, félünk: a betegségtől, a válságtól, a jövőtől és még egymástól is. A félelem a túlélés egyik eszköze, egyfajta védelmi mechanizmus, így mindenkiben jelen van. De nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk!
Félünk kimenni 10 emelet magasban lévő erkélyre, korlát nélkül. Félünk attól, hogy elüt egy autó, ha nem nézünk szét az úton. A félelem – azt gondoljuk, azt tanuljuk – szükséges a veszély elkerüléséhez, a túléléshez. Így azt hisszük, ha nem félnénk, akkor az veszélyes volna, sebezhetővé válnánk. Pedig a félelem sokszor épp az élet valós veszélyeit fedi el előlünk, és ha sok bennünk a félelem, az lelkileg és testileg is megbetegíthet bennünket. Sokszor a „jogos” félelmek mellett még számos olyan dologtól is félünk, amitől nem kellene. Akár olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek kicsi a valószínűsége, ill. olyanoktól, amelyek még be sem következtek.
Sokszor félünk a megtorlástól is, hiszen arra gondolunk, hogy ha véletlenül vagy szándékosan ártottunk valakinek, akkor ő vissza fog támadni. Ez az élet rendje.
Sokszor az a típusú félelem is eluralkodik rajtunk, amikor mások véleményétől tartunk. Mások elismerésére már-már függőségszerűen vágyunk. Azonosulunk az ő véleményükkel, és magunkévá tesszük, mintha a saját alkotott véleményünk lenne. Titkon attól félünk, hogy buták, gyengék, csúnyák, nem szerethetőek vagyunk és kudarcra, sikertelenségre vagyunk ítélve.
A félelmet több érzés is kísérheti.
- gyakran a félelem tárgyával szembeni harag bújik meg mögötte. Például félek a harapós kutyáktól, mert egyszer a kishúgomat megharapta egy. Igazából lehet, hogy inkább haragszom arra a kutyára és a többi kiszámíthatatlan ebre.
- kapcsolódhat hozzá bűntudat is. A bűntudatot gyerekkortól tanuljuk, célja a további tévedések, hibák megelőzése. A későbbi várható büntetés érzésével társul, legyen az akár valós, akár képzeletbeli. Ha nem érkezik másoktól büntetés, akkor saját magunkat emésztjük, marcangoljuk.
Mit tehetünk, hogy legyőzzük a félelmet?
1. Ha már képesek vagyunk rájönni, mitől félünk, és szembenézünk a félelmünkkel, azonnal büszkeség tölthet el bennünket, ami pozitív érzés.
2. Elengedhetjük magától a félelemtől való félelmet, hiszen ez pusztán egy érzés, olyan, mint a többi.
3. Legyünk tudatosak! Figyeljünk meg rendszeresen, hogy mit hiszünk el, és mit fogadunk el magunk körül gondolkodás nélkül, gyerekkori mintáinknak köszönhetően. Kezdjük el megkérdőjelezni és megváltoztatni azokat, amikkel nem értünk egyet, amik nem tesznek jót nekünk. Ébredjünk fel, és szabadítsuk ki magunkat!
4. Adjunk szeretetet! Legyenek szeretetteljes kapcsolataink!
Kerüljünk intimitásba minél többször, minél többekkel. Írtam korábban az intimitásról, amely nem csak a szexualitást jelenti, hisz bárkivel kerülhetünk intimitásba, szexualitás nélkül. Az intimitás:
- együtt megélt örömök
- kölcsönös tisztelet egymás felé
- kölcsönös megértés
- magam őszinte, nyílt megosztása (melyre tudom, hogy őszinte elfogadás a válasz a partnertől)
- meghitt kommunikáció
- a partner értékelése
- a másik boldogulásának előmozdítása, támogatása
Sokszor a puszta fizikai jelenlétünk megnyugtatóan hat a másikra és elég ahhoz, hogy elcsitítsa a másik félelmeit. Nem hiába tulajdonítják sokak gyógyulását Teréz anyának, aki sok esetben nem adott mást, mint feltétel nélküli szeretet.
Félelmeink elfojtása rengeteg energiát emészt fel, kimeríti a testünket és mentálisan is kifáraszt. Akár annyira, hogy nem jut energiánk a szeretet kinyilvánítására. Pedig a félelem félelmet vonz, a szeretet, a szeretetet vonzza.
Képzeljük csak el, hogy nem azért figyelünk az egészséges táplálkozásra, járunk el szűrővizsgálatokra, mert félünk a betegségtől, hanem mert fontos a testünk egészsége, mert szeretjük a testünket, az életet.
Lehetnénk-e mostantól másokkal azért kedvesek, elfogadóak, megértőek, mert fontosak számunkra az emberek, a kapcsolatok, és nem azért, mert félünk, hogy rossz véleménnyel lesznek rólunk?
Nem végezhetnénk-e jól a munkánkat azért, mert szeretjük azt, vagy hasznosnak tartjuk a munkánk minőségét és a kollégáinkat, ahelyett hogy attól félnénk, hogy kirúgnak, ha nem így teszünk?
Szeressük tehát az embereket, törődjünk egymással, és persze kezdjük azzal, hogy szeretjük magunkat!!! Ha megszabadulunk az állandó bűntudat és félelem érzésétől, energikusabbak leszünk, és növekszik az önbecsülésünk is. Így pedig már adhatunk és kaphatunk szeretetet, szeretetteljes kapcsolatot, ezáltal nyugalmat, biztonságérzetet, ami csökkenti a félelmeinket.
Ha egy támogató NŐi közösségben szeretnétek mindezt feldolgozni, vagy csak kibeszélni, akkor csatlakozzatok zárt Facebook csoportomhoz, várlak benneteket szeretettel: bit.ly/mindigno
Varga Szilvia Edit
Mediátor, coach, kommunikációs szakértő
Ha nem szeretnél lemaradni eseményeimről, tanácsaimról, kövesd oldalamat: https://www.facebook.com/csaladiproblemak/
