Önfeledt ugrálás a pocsolyákban nyári eső után, vacsorára fagyi, hangosan énekelve sétálni az utcán, táncolni a strandon egy jó zenére, vagy csak heverni az árnyékban egy jó könyvvel… Mindez nem csak a gyerekeknek szabad, nem csak nekik jár, hogy gondtalanul, spontán szórakozzanak, nevessenek, vagy csak úgy legyenek. Felnőttként sokszor gondoljuk, hogy nekünk már nem illik ezt, hogy mit fognak szólni mások, hogy komolyan kell vennünk az életet. De szabad gyermeki én nélkül nem lehet teljes az életünk, nem teljesedhet ki a személyiségünk.
A tranzakcióanalízis (TA) szerint 3 alapvető énállapotban lehetünk: szülői, felnőtt és gyermeki.
Szülői énállapotban újraéljük gyerekkorunk egyes eseményeit, emlékeit, és úgy viselkedünk a jelenlegi helyzetben, mely ehhez az emlékhez hasonlít, mint ahogy szüleink tették. Pl. anyu leszidott, ha rossz jegyet hoztam, nem volt kíváncsi arra, hogy mi volt a hátterében. Én felnőttként leszidom a gyerekem, mert eltörte a bögréjét. Nem érdekel, hogyan történt.
Mikor Gyermeki énállapotban vagyunk, szintén a jelenlegi helyzetben éljük újra egy múltbéli emlékünket, de úgy viselkedünk, mint ahogy anno gyermekként tettük. Pl. mikor esett az eső, gyerekként kimentünk a húgommal és ugráltunk a pocsolyákban. Ma felnőttként, ha esti buli után nyomja a lábam a magassarkú, csak leveszem és mezítláb sétálok az utcán.
Felnőtt énállapotban pedig az épp aktuális, jelenlegi helyzetre reagálunk, tudatosan.
Mikor szabad gyermeki énünk kerül előtérbe, akkor felszabadultak, könnyedek, lazák, boldogok vagyunk. Nem gondolunk a következményekre, a veszélyekre, hogy mi lesz a házimunkával, a feladatokkal, ha most tovább maradunk ágyban vagy késő estig sorozatmaratont rendezünk… egyszerűen csak élvezzük azt, amiben vagyunk. Gondtalanul, felhőtlenül, játékosan.
Számos gyerekkori élmény járhat azzal a következménnyel felnőtt korunkban, hogy nehezen tudjuk megélni a szabad gyermeki énünket, s emiatt elfojtjuk ezt az oldalunkat, szorongunk, aggódunk, azon gondolkodunk, hogy „meglesz a böjtje”, ha mi most szórakozunk. Az ún. sorskönyvi parancsok közül a „Ne légy gyerek!” vagy a sorskönyvi előírások közül a „Légy erős! Légy tökéletes! Szerezz örömet másoknak!” mind azt nehezíthetik, hogy megéljük a spontaneitást, a felszabadultságot. Pedig ezek nélkül nem tudunk jóízűen játszani a gyerekeinkkel, felszabadultan szórakozni és átadni magunkat a párunknak, s elfojtjuk az érzéseinket, amelyekkel megengedhetnénk magunknak az igazi, teljes boldogságot.
Bár egészen gyerekkortól hordozhatjuk azokat a gátló tényezőket, melyek útjában állhatnak a szabad gyermeki én kibontakoztatásának, szerencsére lehetséges megtalálni ezek gyökerét és – ami talán még fontosabb – a megoldását is, bármely életkorban.
Az „ellenszer” az ún. autonómia, mely 3 „csodaszerből” áll
- a tudatosságból – azaz hogy képesek vagyunk kívülről szemlélve magunkat eltávolodni a tudat alatt hordozott, automatikus ösztönös reakcióinktól és új eszközöket, viselkedéseket alkalmazni, szokássá alakítani
- a spontaneitásból – ami lehetővé teszi, hogy ne a gyerekkori élmények hatása alatt sodródjunk az érzelmek hullámain, hanem szabadon válasszuk meg az adott helyzetben megélni kívánt érzéseinket
- az intimitásból – mely azt jelenti, hogy átadhatjuk, megnyithatjuk, megmutathatjuk valódi személyiségünket, érzéseinket, igényeinket a másiknak, s teljes elfogadást kapunk tőle.
Egy önismereti folyamat által elsajátítható mindez, és kiteljesedhet nemcsak a szabad gyermeki énünk, hanem a teljes, valódi egyéniségünk is. De addig is, míg elkötelezzük magunkat az önismeret felé, tehetünk kisebb lépéseket a szabad gyermeki felé:
- gondolj vissza arra, mit szerettél csinálni gyerekként, de már rég nem teszed, nem engeded meg magadnak ezt felnőttként?
- kérdezd meg magadtól, miért nem engeded meg ezt magadnak, mi tart vissza?
- majd gondold át, hogy ez valós akadály, valós félelem-e vagy inkább a benned élő kisgyermek gondolja ezt valósnak?
- ha nincs igazi veszélye most a jelenben annak, hogy visszahozd ezt a tevékenységet az életedbe, akkor tedd meg, hozd vissza!
- ha most ez valós akadályba ütközne, akkor keress olyan szórakozási, lazítási, stresszoldó tevékenységet, ami behozható az életedbe, s akár csak apró léptekben, de tedd ezt szokásoddá: írd be a naptáradba, teremts rá tudatosan időt, tedd szokásoddá!
Ha van kedved, meséld el, írd meg, sikerült-e újra visszahoznod, megerősítened a szabad gyermeki oldaladat!
Kíváncsian várom!
Szilvi
Varga Szilvia Edit
Coach, mediátor, erőszakmentes kommunikáció szakértő
Ha további tippeket, videókat, kérdezz-feleleket, üdítő, vicces inspirációkat olvasnál egy zárt női közösségben, akkor várlak ingyenes Facebook csoportomba: Maradj mindig nő!
