A házasság szó hallatán számtalan érzés eszünkbe juthat. Boldogság, szeretet, öröm, keserűség, tehetetlenség, kilátástalanság… Mit tehetünk azért, hogy akár élethosszig boldog, szeretetteljes házasságban, párkapcsolatban éljünk. Higgyétek el, nem ez a lehetetlen küldetés! Hogyan vészeljük át a nehezebb időszakokat? Nézzük meg ehhez a párkapcsolatok szakaszait!
Az első szakasz: a nagybetűs MI szakasza, a SZERELEM, a rózsaszín köd…
Ekkor a pár eggyé válik, összeolvad, úgy érzik, hogy csak együtt létezhetnek, csak együtt csinálhatnak mindent, és mindenben egyetértenek. A különbözőségek ilyenkor még általában fel sem tűnnek, vagy ha igen, akkor elenyészőnek látja őket a pár mindkét tagja. Semmi sincs, ami megzavarhatja a boldogságot.
Ahhoz, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott, szilárd és tartós legyen, elengedhetetlen, hogy ebben a kezdeti fázisban sok szép emlék, élmény szülessen, amelyhez a párkapcsolat későbbi, problémásabb fázisaiban vissza tud nyúlni a pár, és új erőt tud meríteni az elakadások átvészeléséhez és megoldásához. Emellett szintén ebben a fázisban kell kialakítani a későbbi közös élet alapjait, lefektetni a közös szabályokat, összecsiszolni az értékrendeket.
Rossz hír, vagy inkább TÉNY, hogy a MI szakasz mindenképp elmúlik, sőt el kell múlnia. Nem jó, ha csak együtt tudjuk meghatározni magunkat a párunkkal, mert ekkor bármi változás, váratlan esemény komoly károkat tud okozni a kapcsolatban. Pl. még egy közösen vállalt gyermek is megtépázhatja a kapcsolatunkat, ha az egyik fél még a MI szakaszban ragadt. Mi történik a párkapcsolatban a rózsaszín köd elmúlása után? Törvényszerűek-e a viták? A válasz röviden: IGEN. De ha jól vitatkozunk, akkor a viták előre visznek.
A kapcsolat 2. szakaszában a jól megoldott konfliktusok segítenek abban, hogy a pár kialakítsa a közös életét, a saját szabályrendszerét, és eltávolodjanak, függetlenedjenek egymástól, megkeressék saját helyüket, szerepüket a kapcsolatban, és ne érezzék társuk által szabályozottan, korlátozottan magukat, ugyanakkor biztonságban és szeretve érezzék magukat.
Problémát jelenthet, ha a két fél nem egyszerre lép át a MI szakaszából a következő, az ún. függetlenedési szakaszba. Ha egyikük még a „MI” szakaszban maradt, akkor párja eltávolodását úgy éli meg, hogy őt nem szereti eléggé.
Szintén ekkor jellemző helyzet, hogy a felek folyamatosan küzdenek a kapcsolaton belüli dominanciáért, folyamatosan szabályozni akarják a párjukat.
A párkapcsolatok 3. szakasza, ami talán a legveszélyesebb szakasz, ebben lehet a legnagyobb a válás kockázata. Ilyenkor igényli a legnagyobb függetlenséget mindkét fél. Ez az önmegvalósítás szakasza, amikor a felek keresik mások társaságát is a párjukén kívül, fontosak lesznek a munkahelyi kapcsolatok, a siker, a karrier, az önérvényesítés, az önálló megmérettetés.
Ha maradtak az előző időszakokból megoldatlan problémák, jelentős elakadások, akkor ebben a szakaszban, amikor a legnagyobb a távolság a pár között, megnőhet a válás kockázata, beléphet egy harmadik fél is. Nehézség lehet még, ha a pár tagjai nem egy időben érnek ebbe a fázisba, vagy ha pl. az édesanya sokáig van otthon gyermek(ek)kel, míg az apa sokat dolgozik, vagy épp mindketten párhuzamosan építik karrierjüket, és kevés időt, energiát fordítanak egymásra. Ezek az esetek is könnyen vezethetnek a kapcsolat végleges megromlásához.
Mi következik, ha átvészeltük a párkapcsolat nehéz időszakait? A sok konfliktus, vita, küzdelem után szükségszerű, hogy csak fásultan éldegéljünk egymás mellett, és csak “ellegyünk”? NEM! Ha a kapcsolatunk egyes fázisaiban mindig megoldottuk a problémákat, nem maradtak komoly, eltemetett sérelmek, és van aranytartalékunk a kezdeti rózsaszín időszakból, akkor a válasz NEM.
A kapcsolat 4. szakaszában, miután sikereket értünk el a munkánkban, megvalósítottuk a céljainkat, megmérettettük magunkat önállóan, miközben a társunk végig biztos támaszt nyújtott ehhez, és esetleg már a gyerekek is kirepültek, újraélhetjük egymás közelségét. Újabb élményeket szerezhetünk, és több időt tölthetünk együtt. Már tudjuk, mire vágyik, mit szeret a társunk, tudjuk, mit nem szeret, miben van szüksége támogatásra. Így harmonikusabban és kiegyensúlyozottabban élhetünk a párunkkal, mint bármikor azelőtt.
Ne gondoljuk tehát, hogy középkorúan vagy idősebb korban már nem jár a szerelem, hisz “már nem vagyunk 18 évesek”. Örüljünk neki, hogy átvészeltünk sok nehézséget, és élvezzük ekkor is az életet! Ha viszont vannak feloldatlan konfliktusaink és/vagy már belefásultunk a hétköznapokba, nem őriztük az intimitást a korábbi szakaszokban, akkor nagy eséllyel érezhetjük a kor előrehaladtával, a gyerekek kirepülésével, hogy kiüresedett a kapcsolatunk, nincs igényünk a másikra.
Sajnos sokszor épp ekkor, akár 50-60 éves kor felett válnak el sokan. Ennek oka sokszor nem a köznyelvben „kapuzárási pániknak” hívott jelenség, hanem az, hogy megszűntek a közös célok a gyerekek elköltözésével, nem kell naponta küzdenünk, dolgoznunk, feladatokat teljesítenünk azért, hogy neveljük a gyerekeket, biztosítsuk a család hátterét. Ha nincs őszinte, mély, érzelmes kapcsolat, ha nincsenek aranytartalékok, akkor a feladatok, aktivitások elillanása vezet a feladatok érdekében létrejött szövetség, a kapcsolat felbomlásához.
Ha nehézségeket tapasztalunk a párkapcsolatunk bármely szakaszában, nem kell azonnal feladnunk! Mit tehetünk?
- Ösztönös viselkedés helyett elkezdhetünk tudatosan figyelni egymásra és őrizni az intimitást, a szenvedélyt
- Ne tekintsünk mindenre úgy, mintha természetes volna! Adjunk figyelmet, elismerést a párunknak rendszeresen!
- Megtanulhatunk helyesen kommunikálni – akár az erőszakmentes kommunikáció által, akár online tanfolyamaim egyikével. Mondjuk el a kéréseinket, problémáinkat úgy, hogy az érzéseinket és szükségleteinket ún. én-üzenetekkel fogalmazzuk meg a párunk felé és kíváncsisággal, elfogadással fordulunk a párunk érzései, szükségletei felé.
- Fogalmazzuk meg pontosan, hogy mivel vagyunk elégedetlenek, min szeretnénk változtatni? Ne általánosan fogalmazzunk, ne célozgassunk, utalgassunk és ne várjuk el, hogy a gondolatainkban olvasson a másik!
- Ha sikerül megegyeznünk abban, hogy miken fogunk változtatni a jövőben, akkor abban is egyezzünk meg, hogy ezt pontosan hogyan tesszük?
- Ha nem sikerül beszélnünk erről, keressünk segítséget! Ha a párunk nem hajlandó segítőhöz fordulni, akkor egyedül is érdemes szakembert felkeresni, mégpedig saját magunk megismerése, saját rossz mintáink, szokásaink felismerése és megváltoztatása érdekében.
Minden év januárjának első hétfői munkanapja az ún. Divorce day, a válások napja. Ezen a napon keresnek rá a legtöbben a válás szóra a Google statisztikák szerint és az ügyvédek tapasztalatai szerint is január elején, az ünnepeket követően adják be a legtöbben a válókereseteket. Előzzük meg együtt az elkerülhető és nem szükségszerű (mert igen, van szükségszerű is) válásokat. Párkapcsolatokat segítő mediációs és coaching szolgáltatásaimat itt éred el https://csaladiproblemak.hu/araim/ és már bankkártyával vagy átutalással is fizethetsz.
Boldog párkapcsolatot kívánok, szeretettel!
Varga Szilvia Edit
családi mediátor, coach és empatikus kommunikáció szakértő
Ha nőként úgy érzed, magabiztosságra, támogatásra van szükséged, csatlakozz INGYENES Facebook csoportomhoz: bit.ly/mindigno
