Marshall Rosenberg amerikai pszichológus alkotta meg, és kezdetben állami iskolák beilleszkedési projektjeit segítette tréningek biztosításával.

Szokták együttműködő vagy empatikus kommunikációnak is nevezni, hiszen sokkal inkább egy gondolkodásmód, mint egy kommunikációs módszer. Legnagyobb – és egyben legnehezebb – feladata: szétválasztani a megállapításunkat az előítéleteinktől, a feltételezéseinktől, az általánosításoktól, a kritikától.

FONTOS CÉLja, hogy mindenki szükségleteit kielégítse a kommunikáció, de ha képtelen vagyok önmagamért kiállni – akkor képtelen vagyok magamon és másokon segíteni. Azaz magunkon se „kövessünk el erőszakot”, mikor kommunikálunk. A meghunyászkodás, beletörődés vagy épp lázadás is erőszakos kommunikáció. Hosszú távon nem eredményes.

Meg kell tanulnunk felismerni saját érzéseinket, és ezáltal azt, hogy ne másokat hibáztassunk saját érzéseinkért, mivel az érzéseinkért csak mi vagyunk felelősek.