HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
English
Családi problémák
Megnyugtató megoldások
mediációval a családi harmóniáért

 "Elég jó társ" - nem szuperférj, nem szuperfeleség, nem tökéletes nő/férfi kell a párunknak, hanem olyan társ, akivel elég jó partnerei lehetünk egymásnak.

Hogyan legyünk elég jó párja a feleségünknek, férjünknek, társunknak? Mi történik, ha elmúlik a szerelem? A párkapcsolat mely szakaszaiban segít a mediáció?

Szükségszerű, hogy a párkapcsolat elején jellemző rózsaszín köd elmúljon? Igen. De nem baj. 

A párkapcsolatoknak különböző szakaszai vannak.

Az első szakasz a nagybetűs MI szakasza, a SZERELEM, a rózsaszín köd...

Ekkor a pár eggyé válik, összeolvad, úgy érzik, hogy csak együtt létezhetnek, csak együtt csinálhatnak mindent, és mindenben egyetértenek. A különbözőségek ilyenkor még általában fel sem tűnnek, vagy ha igen, akkor elenyészőnek látja őket a pár mindkét tagja. Semmi sincs, ami megzavarhatja a boldogságot.

Ahhoz, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott, szilárd és tartós legyen, elengedhetetlen, hogy ebben a kezdeti fázisban sok szép emlék, élmény szülessen, amelyhez a párkapcsolat későbbi, problémásabb fázisaiban vissza tud nyúlni a pár, és új erőt tud meríteni az elakadások átvészeléséhez és megoldásához.

Emellett szintén ebben a fázisban kell kialakítani a későbbi közös élet alapjait, lefektetni a közös szabályokat, összecsiszolni az értékrendeket.

Rossz hír, vagy inkább TÉNY, hogy a MI szakasz mindenképp elmúlik, sőt el kell múlnia. Nem jó, ha csak együtt tudjuk meghatározni magunkat a párunkkal, mert ekkor bármi változás, váratlan esemény komoly károkat tud okozni a kapcsolatban. Pl. még egy közösen vállalt gyermek is megtépázhatja a kapcsolatunkat, ha az egyik fél még a MI szakaszban ragadt.

Ezt a szakaszt követi a függetlenedés szakasza, amikor mindkét fél megkeresi saját magát, saját helyét, szerepét a kapcsolatban. Törvényszerűek-e ebben a szakaszban a viták?

A válasz röviden: IGEN. De ha jól vitatkozunk, akkor a viták előre visznek.

Segítenek abban, hogy a kapcsolat 2. szakaszában, ami a vak szerelmet követi, a pár kialakítsa a közös életét, a saját szabályrendszerét, és eltávolodjanak, függetlenedjenek annyira egymástól, hogy ne érezzék társuk által szabályozottá, korlátozottá magukat, ugyanakkor biztonságban és szeretve érezzék magukat.

Problémát jelenthet, ha a két fél nem egyszerre lép át a MI szakaszából a következő szakaszba, és a párja eltávolodását úgy éli meg, hogy őt nem szereti eléggé. Szintén jellemző helyzet ebben a szakaszban, ha a felek folyamatosan küzdenek a kapcsolaton belüli dominanciáért, folyamatosan szabályozni akarják a párjukat.

Mindkét tipikus probléma megoldható, ha szükséges, mediátori segítséggel, még azelőtt, hogy a viták elmérgesednének, és túl mely sebeket ejtenének a felek a másikon.

A 3. szakasz talán a legveszélyesebb, amelyben legnagyobb lehet a válás kockázata. Ekkor a legnagyobb függetlenséget igényel mindkét fél. Következik az önmegvalósítás szakasza, amikor a felek keresik mások társaságát is a párjukén kívül, fontosak lesznek a munkahelyi kapcsolatok, a siker, a karrier, az önérvényesítés, az önálló megmérettetés.

Ha maradtak az előző időszakokból megoldatlan problémák, jelentős elakadások, akkor ebben a szakaszban, amikor a legnagyobb a távolság a pár között, megnőhet a válás kockázata.

Nehézség lehet még, ha a pár tagjai nem egy időben érnek ebbe a fázisba, vagy ha pl. az édesanya sokáig van otthon gyermek(ek)kel, míg az apa sokat dolgozik, vagy épp mindketten párhuzamosan építik karrierjüket, és kevés időt, energiát fordítanak egymásra. Ezek az esetek is könnyen vezethetnek a kapcsolat végleges megromlásához.

Ha megoldhatatlannak tűnő nehézségeket tapasztalunk a párkapcsolatunkban, nem kell azonnal feladni, kérhetünk bármikor segítséget, pl. egy családi mediátortól.

Mi következik, ha átvészeltük a párkapcsolat nehéz időszakait? A sok konfliktus, vita, küzdelem után szükségszerű, hogy csak fásultan éldegéljünk egymás mellett, és csak "ellegyünk"?

NEM! Ha a kapcsolatunk egyes fázisaiban mindig megoldottuk a problémákat, nem maradtak komoly, eltemetett sérelmek, és van aranytartalékunk a kezdeti rózsaszín időszakból, akkor a válasz NEM.

SŐT, miután sikereket értünk el a munkánkban, megvalósítottuk a céljainkat, megmérettettük magunkat önállóan, miközben a társunk végig biztos támaszt nyújtott ehhez, és esetleg már a gyerekek is kirepültek, újraélhetjük egymás közelségét. Újabb élményeket szerezhetünk, és több időt tölthetünk együtt. Már tudjuk, mire vágyik, mit szeret a társunk, tudjuk, mit nem szeret, miben van szüksége támogatásra. Így harmonikusabban és kiegyensúlyozottabban élhetünk a párunkkal, mint bármikor azelőtt.

Ne gondoljuk tehát, hogy középkorúan vagy idősebb korban már nem jár a szerelem, hisz "már nem vagyunk 18 évesek". Örüljünk neki, hogy átvészeltünk sok nehézséget, és élvezzük ekkor is az életet!

Ha ismerjük a párunk szeretet nyelvét, úgy mutathatjuk ki a szeretetünket, ahogy neki jó. Így elég jó társ lehetünk. A nyelv megtalálásában segíthet a családi mediáció.

Szeretetnyelvek - mindenkinek megvan a sajátja

Egy szál rózsának minden nő örül. Gondolja a férfiak többsége. Vajon tényleg így van? Visszautasítani valószínűleg egy nő sem fogja, de nem biztos, hogy minden konfliktust meg fog azonnal oldani. Ha a nő szeretetnyelve az érintés, és ebből hosszú ideje keveset kap, akkor az ajándék, bár szép gesztus, csak átmenetileg tud örömet okozni. 

"Annyi ölelést, simogatást és puszit adok neki, ő meg csak elhúzódik, és folyton elmenne otthonról. De én nem tudok elutazni olyan sokszor, mint szeretné. Ott vannak a gyerekek, a háztartás, a munka..." 
Vagy velünk történt már hasonló, vagy ismeretségi körben hallottunk már ilyet. Ha a férfi elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő, a nőé pedig a testi érintés, és ezt egyikük sem ismeri fel a másikról, az állandó konfliktus forrás lehet.

Biztos mindannyiunkkal megtörtént már, hogy egy gyerkőc lelkesen mutatta a legújabb rajzát, és annak ellenére, hogy nem tudtuk, mit ábrázol, vagy épp nem sikerült jól a mű, mi mégis megdicsértük. Tudatosan vagy ösztönösen tudtuk, hogy ezt kell tennünk, hogy támogassuk, biztassuk, megerősítsük. Ezt az automatikus cselekvést annál kevésbé használjuk felnőttek - családtagjaink, párunk, kollégáink - felé, pedig egyrészt lehet, hogy ez az illető szeretetnyelve (az elismerés, a szavak), másrészt mindenkinek fontos a pozitív megerősítés, az elismerés. Gyakoroljuk hát tudatosan felnőtt, gyerek felé egyaránt!

Érdemes elolvasni Gary Chapman könyvét az 5 szeretetnyelvről a témában, hogy úgy szeressük párunkat, ahogy ő szeretné!

A nők sok szerepet, tulajdonságot mutathatnak a párkapcsolatban. Fontos megtalálni az egyensúlyt. Ebben segíthet a társ, a férj, a férfi, valamint a családi mediáció.

Amazon, kurtizán, madonna ...

Amazon, madonna, anya, kurtizán, dolgozó nő - mi a közös bennük? A NŐ. Ugyanis ezek a női alaptípusok. Persze nincs olyan nő, aki csak egy típus vonásait hordozza magában, és ez így van jól. Az fontos viszont, hogy a különböző típusokat megfelelő egyensúlyban tartsuk magunkban, és akkor "használjuk", amikor kell. Egy régi magyar mondás szerint "A férfiak azt szeretik, ha egy nő úrinő a társaságban, háziasszony a konyhában és kurtizán a hálószobában." Nem kell szerintem magyaráznom, miért nem jó, ha például a nő úriasszony a konyhában vagy ha kurtizán a társaságban...

Hát akkor milyen legyen a NŐ, madonna vagy kurtizán? Ha férfiakat kérdeznénk, azt hiszem, egyértelmű volna a gondolkodás nélkül rávágott válasz... A nők többsége pedig, különösen ha már házas és gyermeke is van, inkább a madonna szerepet erősíti magában. Ki is az igazi madonna? Ő az, aki sokszor nem klasszikus szépség, de mégis vonzza a férfiakat, akik múzsaként tekintenek rá. Művelt, intelligens, jó az ízlése, igényesen öltözködik, otthona tiszta, rendezett. De vigyázzunk, kedves nőtársaim, mert ha valaki a madonna szerep mellett nem használja egészséges mértékben kurtizán oldalát, akkor rögtön apácazárdába is vonulhat! Hosszú távon sajnos múzsának, madonnának lenni nem elég ahhoz, hogy a párunk figyelmét fenntartsuk! A férfiak feladata pedig, hogy segítsék párjukat a különböző női szerepek fejlesztésében és egyensúlyban tartásában. Támogassák, ismerjék el, bátorítsák kedvesüket!

És miért nem elég egy családban, párkapcsolatban, ha a NŐ "csak" jó ANYA, és elhanyagolja a férjét? Ez nemcsak a párra nézve rejt problémákat, hanem a gyerekeknek sem jó, ha szüleik csak rajtuk "élik ki" érzéseiket, majomszeretettel, borostyánként behálózva szeretik őket. 

Miért nem? Egyrészt a túlszerető szülő nem engedi önállóan próbálgatni szárnyaikat, óvja őket minden újtól, veszélyestől, bizonytalanná, félénkké teszi őket először gyermekként, majd felnőttként. 
Másrészt nem látják a kicsik a klasszikus férfi-nő szerepeket, nem tanítják meg őket, hogy mutatják ki a "nagyok" az érzéseiket egymás felé. 
Ezek mind rossz mintákat, beidegződéseket jelentenek, negatív felnőttkori következményekkel.

A gyerekekre gyakorolt negatív hatás mellett persze egyértelműen gond lehet ez a kapcsolatban: pár napja egy kedves ismerősömmel beszélgettünk. Van egy kétéves gyerkőcük és egy pár hónapos babájuk, így érdeklődtem, hogy van-e idejük egymásra a párjával? Mesélte, hogy fáradtak, alig beszélnek, a felesége semmilyen intim kapcsolatot nem kezdeményez már közel fél éve... de ő megérti, és becsüli őt, mert a párja nagyon jól bánik a kicsikkel, igazán jó anya

Mi a baj ezzel a helyzettel? Az, hogy vajon meddig fog ez a fiatal férfi megelégedni azzal, hogy a felesége jó anya, de vele egyáltalán nem törődik?
És most ne értsük félre, nem csak arra gondolok, hogy meddig bírja még szex nélkül, bár önmagában annak hiánya is komoly probléma, de a törődés, a szeretetteljes párkapcsolat hiánya még komolyabb gond hosszútávon. 
Az apa (vagy anya) pedig előbb-utóbb olyan társat fog keresni, aki ŐT, mint férfit (nőt) szereti, és ezáltal újra megélheti, hogy ő nem csak APA (ANYA), hanem FÉRFI (NŐ), és kielégíti érzelmi, szexuális igényeit. 
Talán nem meglepő, hogy a férfiak nagy százaléka azért jut el a megcsalásig, mert kevés vagy nincs szex otthon. A legtürelmesebb férfi (köztük bizonyára kedves barátom) is feladja egyszer...
Vegyük észre időben, ha gond van, és kérjünk segítséget, ha szükséges!